Az a helyzet, hogy az előzetes figyelmeztetések ellenére nem nagy hajlandóság mutatkozott bennem a belga apátsági (trappista) sörök megkóstolására. Egyedül a Leffe volt ismert előttem, és nem is annyira tudtam vele mit kezdeni. Aztán rászántam magam.
Hogy mondjam: a Soproni se rossz, de a belga apátsági sörök a sör élményének új dimenzióját tárták föl előttem. A Soproniból le lehet gurítani 2-3 korsóval foci után, azonban ezek a sörök ilyenben nem tudnak részt venni. Általában 0,33-as üvegekben vannak, és olyan kulináris élményt nyújtanak, hogy mellette az embernek elmegy a kedve az evéstől, mert akkor nem bontakozik ki a sörök sokszor elképesztően gazdag íze. Nem tudok betelni: kedvenceim a Triple-k. A Blonde-k sem utolsók, a malátás íz velejét most kezdem érezni, idáig csak a világból üldözött volna ki.
Tegnap ittam egy ír kocsmában valami ír sört: híg löttyhöz hasonlított leginkább apátsági sörökhöz szokott ízlelőbimbóim számára.
No de a pozitív üzenet mostani feljegyzésem témája: éljenek a finom belga apátsági sörök!!!
Ára: hát 1,5-2 EUR az induló ára egy kis üvegnek; de mondom: ez élvezkedésre, nem mennyiségi fogyasztásra való.
